Sziasztok, itt is vagyok a következő résszel ^^ Megtörténik végre a várva-várt találkozás, de nem úgy történnek a dolgok, mint azt Baekhyun elgondolta. Vagy épp nem is gondolta xD Kellemes olvasást hozzá :3
5. Fejezet
Baekhyun
Az én helyzetemben nem nehéz nem bejárni az egyetemre. Úgy se szólnak meg érte. Ha az apám megtudja, majd ő megszól érte. Rendesen. Ez fix. De kihagytam a hét maradékát. Tényleg szarul voltam, miután fejjel betörtem egy ajtón. És a tanulás nem esett ki. Yixing gondoskodott róla. Kitartóan jött minden nap, megnézte élek-e még, hozott kaját is, amiért nagyon hálás voltam. Na, meg a tanulnivalót. Azért annyira nem voltam hálás.
Minden egyes nyamvadt nap viszketett a tenyerem, hogy megkérdezzem, mi van a sráccal. Elhívta randira, vagy egyből megkérte a kezét. Nekem mindegy. Csak lépjenek szintet. De kussban maradtam. Néha már fizikailag fájt befogni, azonban ilyenkor csak ráharaptam a nyelvemre és pislogtam tovább a jegyzeteire. Ha így haladunk tuti ők okozzák a vesztem. Először a fejem, most meg a nyelvem.
Most is ezt csináltam. Szuggeráltam a gyöngybetűkkel írt szavakat és próbáltam arra gondolni, mi a halálnak használja még erre a kezét. Másra kéne. A srác kezét kéne fognia! Mondjuk. Vagy akár mást is csinálhatna vele.
- Úgy nézel ki, mint aki mindjárt felrobban az idegtől - bambán pillantottam fel Yixing lazán a konyhapultnak dőlt alakjára, majd azt tettem, amit eddig. Haraptam a nyelvemre, nehogy kicsússzon belőlem valami. - Vagy, mint aki menten behugyozik. De tekintve, hogy akkor mész ki vécére, amikor akarsz, gyanítom, nem ez a gond.
- Elhívtad már randira?
- Baszódj meg, Byun Baekhyun! - Igen, erre a reakcióra számítottam. De értékelhetné, hogy napokig visszafogtam magam.
- Nagyon remélem, hogy a közeljövőben ez nem velem történik meg - vigyorogva siklott végig jelentőségteljesen a pillantásom a rákvörös arcán többször is, mielőtt visszafordítottam a figyelmemet a vállalatszervezés könyvre. - Szólj, ha szeretnél elmenni és venni óvszert. Elmennék veled, hiányzik a friss levegő.
- Baekhyun! Az istenit már!
Jongdae
A Minseokkal történtek után Chanyeol úgy érezte, hogy muszáj lépten-nyomon velem lennie és vigyáznia a lelki épségemre. Ami azt jelentette, hogy úgy nézett mindenkire, mintha a milliókat érő cipőjének a talpára ragadt mocskok lettek volna. Minimum. Nos, végül is Minseok egy mocsok.
Persze, aztán ő cseszett ki velem a legjobban. Minseok jó barátja és fingja nem volt még mindig, hogy Minseok volt az, aki összetörte a szívem. Szerinte. Szerintem nem. Csak az önbecsülésemen esett csorba. Tényleg. Jól vagyok.
- Jövő hétvégén te is a tiszteletedet tehetnéd, ha már a nővéred is jön - megrándult a szemem alja és minden erőmmel azon voltam, hogy kizárjam Minseok baritonját. Chanyeollal beszélgettek, míg én tanultam, de éreztem, francokat, biztos voltam benne, hogy Minseok engem kémlelt közben. - Jöhetnél te is, Jongdae!
Valami köhögés, vagy inkább fuldoklásszerű hang csúszott ki belőlem és kész voltam úgy üvölteni, hogy az egész rohadt kollégium hallja, ám minden bent rekedt, amikor Chanyeol helyettem beleegyezett a dologba.
- Uhh, király, ott lesz! Letudjuk azt az istenverte vacsorát és utána húzunk is az Elyxion-ba! - és intézkedni is kezdett. Ha szemmel ölni lehetne, már halott lenne. Szarnék a sittre.
- Örülök, hogy jössz te is, Jongdae - összepréseltem a fogaimat, majd egészen véletlen kettétörtem a kezemben szorongatott tollat. Mereven bámultam előre a laptopra, hogy elkerüljem a csípőjével az asztalnak billent Kim Minseok jelenleg igencsak magasnak tűnő alakjának a látványát. A kurva életbe már, ennyit akkor nem találkoztunk, amikor összejártunk!
Baekhyun
Bár nem volt éppen a legmelegebb kint, persze, november elején azért csodát már nem vártam, de legalább a Nap gyönyörűen sütött. Ez jócskán dobott az egyébként is jó kedvemen. Imádom Yixing vérét szívni.
- Még lefordulhatunk itt - somolyogva mutattam az egyik utca felé, mire barátom elkapta a karom és rángatott is tovább. Noha Yixing nem volt vevő a bolti látogatás ötletemre, úgy döntöttem, visszakísérem a koleszhoz. Király volt kimozdulni végre. Max taxival megyek haza. - Van ott is egy cuki kis sarki bolt, tuti van n-
- Jézusom, Baekhyun, te direkt gyilkolod a türelmem, ugye? - vigyorom még szélesebb lett, ahogy azt figyeltem, miként túrja hátra a haját. Ha elég ideig mondom, beadja a derekát.
- Nagyon jól bírja - kacsintottam rá röhögve. - Az első másodperc óta nyúzom, és még mindig kitart. Hihetetlen!
Yixing erre nem mondott semmit, csak megszorította az orrnyergét és sietett tovább, gyanítom azért, hogy minél előbb megszabadulhasson tőlem. De tőlem nem tud. Sosem. Kb háromhavonta keményen próbára teszem a türelmét, mindazonáltal még nem tört meg. Tény, hogy most adok neki, nem is kicsit.
Ugyan máskor is élcelődtem vele a randizás, meg párkapcsolat témák kapcsán, azonban ennyire sosem lovagoltam rajta. Kérdezgettem, azután el is engedtem a dolgot, viszont ezt most nem fogom. Van valami abban a srácban, ami miatt nem tudom elengedni. Úgyhogy addig gyötröm Yixinget, míg meg nem törik és hívja el végre randira.
Jongdae
Mint már említettem, én nem származom tehetős családból. És akkor még szépen fogalmaztam. Itt mindenki kibaszott gazdag. Hogy érthető legyen, miért fogalmaztam szépen először. Nincs ezzel bajom. Mármint a helyzetemmel. Mindent megkaptam és szeretetben nőttem fel, szóval panaszra okom nem lehet.
Tudom, hogy Chanyeolnak semmi hátsószándéka, vagy éppen rossz szándéka nincs - Minseokot inkább hagyjuk - és tényleg azt szeretné, hogy én is ott legyek, ha már… Hát, gyakorlatilag minden itteni barátom ott lesz. De ez a gazdagék találkozója. Megy a nagyzolás, mindenki fenn hordja az orrát és szembe kedves, közben meg amúgy megölne, ha lehetne. Mégis miből gondolja, hogy én ott túlélem akár az első levegővételt is?
És a faszom akarja ott is Minseok fejét lesni. Meg a nőjéét. A menyasszonyáét. A kamu csajáét. Jó isten tudja, mijét. Még csak öltönyöm sincs ilyen alkalomra! Ha már itt tartunk, semmilyen alkalomra. Ez az egész már most több sebtől vérzik. Engem ott kicsinálnak.
- Mi a francba keveredtél, Kim Jongdae?
- Oh, szóval Jongdae-nak hívnak! - ijedten ugrottam meg és halálra rémülten fordultam kissé oldalra, hogy megnézzem, ki szólt hozzám. Meglepődve pislogtam a hét elején a befektetés alapjai órámra bezuhant gyerekre, majd némileg elpirulva a kínai barátjára. Esküszöm, hogy csak egy hangyafasznyi pirulás volt! - Végre megvan a-
Nem igazán gondolkoztam, csak kinyúltam előre és óvatosan félresöpörtem a fiú homlokát takaró tincseket, hogy szemügyre vehessem magam is, mi lett a sérülésével. Meghökkenve meredt rám és, ahogy észrevettem magam, az arcom lángolni kezdett zavaromban. Nos, ez határozottan lángolás volt, nemcsak holmi pirulgatás.
Baekhyun
Velem nem sűrűn esik meg, hogy belém fagy a szó. Szinte soha. De most ez történt. Csak néztem a fiúra, Jongdae-ra, hatalmasra tágult szempárral és mondhatnám, hogy eszembe jutott valami, vagy legalább csináltam valamit, de nem. Csak bámultam rá pislogás nélkül. Ebben a csodás, napfényes időben igencsak szépeknek találtam a szemeit. Csillogtak. Mi van?! Koncentrálj, Baekhyun!
- Jó-Jól vagyok - motyogtam esetlenül és önkéntelenül is a fejemhez kaptam, mire az ujjaink egy pillanatra összeértek. Csak egy pillanatra. Esküszöm. Utána gyorsan hátraléptem. - Én… Khm… Igen, Baekhyun. A nevem. Byun Baekhyun.
Elég ciki, ám bevallom, leállt az agyam. Erre nem számítottam. Mármint, hogy ilyen… Kedves lesz. Hogy egyáltalán emlékszik rám. Vagy a sebre. Főleg a sebre. Istenem, Baekhyun, szedd már össze magad, itt a lehetőség!
- Ő pedig itt… Ja, igen, ezt már tudod - erősen markoltam meg barátomat a könyöke fölött és magamhoz rántottam, azt követően kissé előrébb is toltam. Most pedig elhúzok a picsába. Biztos jobb lesz a régi időket kettesben rendbe tenni.
Azonban az egész csak rosszabb lett, amikor Yixing váratlanul megfogta a kezem és nem engedte el. Yixing, a francba már, még félreérti! Jongdae hol az egyikünket figyelte, hol a másikunkat és gondolom, elég feltűnő volt a próbálkozásom arra, hogy kiszabadítsam fogva ejtett tagom, mert egyszer csak lepillantott a kezeinkre. A hűvös idő ellenére éreztem, amint egy izzadságcsepp végigszáguld hátul a nyakamon. Láttam Jongdae tekintetében, ahogy leesik neki a dolog. Vagy legalábbis valamit biztos gondolt rólunk. Ezt komolyan nem hiszem el.
Jongdae
Alig jutottam túl azon, hogy letaperoltam egy ismeretlent, erre most meg kiderül, hogy járnak, vagy mi. Én meg fantáziálgattam a barátjáról. Nem úgy fantáziálgattam! Csak… Helyes. Ja. Igen. Mi az, hogy tudom a nevét? Kéne? Bassza meg, múltkor bemutatkozott, én meg nem emlékszem a nevére?! Jézusom, ezt az égést!
- Én… - elhalt a hangom és kerestem, hogy miként hangzana kevésbé gáznak, ha most benyögném, hogy fingom sincs a nevéről. Az milyen lenne, hogy nem értettem a szituáció miatt jól? Vagy valahogy rá kéne vennem Baekhyunt, hogy kimondja. Talán ez a legkevésbé kínos. - Akkor… Öhm…
- Ez nem az, aminek látszik! - fakadt ki egyszeriben csak Baekhyun. Persze, hogy nem.
- Aha… J-Jó. Oké, értem - én vonzom ezeket. Bevonzom az összes meleget, aki nem meri felvállalni. Remek. Tuti ezért jutott nekem Minseok. Nem igaz, hogy nem tudok sétálni egy kicsit nyugiban, minden faszságtól mentesen. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. A jóisten is arcon röhög most ezzel a párral.
- Mi nem-
- Mondom, értem - vágtam közbe kicsit nyersen. Én tényleg nem vagyok az az ideges típus, de ez most kezd betenni a világi nyugalmamnak. Mi a jó életért jöttek ide hozzám egyébként is? - Mit szeretnétek? - kérdeztem végül beletörődve és reménykedtem, hogy hamar megszabadulhatok tőlük. Jelenleg a hátam közepére sem kívántam, hogy a képembe toljanak egy boldog kapcsolatot.
- Hát… Yixing… - Király, végre megvan a kínai neve is. Felvontam a szemöldököm, amikor megnevezett belekönyökölt Baekhyun oldalába, de amaz mintha ezt meg se érezte volna. - Találkozni akart veled!
Baekhyun
Az elmúlt néhány percben Jongdae ábrázatán elég sok változás ment végbe, de ez vitte a pálmát. Óriásira kerekedtek a fekete szemei és kissé még a száját is eltátotta. Baszki, akkora fos történt régen, hogy ennyire elképesztő, hogy Yixing találkozni akart vele? Mi a faszt csináltál, Yixing?
Szúrós pillantást küldtem a kínai felé, mire ő is hasonlóan csúnyán lesett vissza rám. Ha évekkel később is ilyen a helyzet, akkor ezer százalék, hogy jó nagy szar történt. Jongdae is holtbiztos ezért ilyen feszült. Asszem, ezúttal valóban olyanba nyúltam, amibe nem kellett volna.
- Miért?
- H-Hogy? - zavartan nyeltem egy nagyot és nyugtalanul kapcsoltam össze a tekintetem Jongdae fagyosával. Oh, anyám, nagyon, nagyon, nagyon rosszba nyúltam.
- Miért akart találkozni velem? És miért te beszélsz helyette, ha olyan nagyon akarta? Legjobb tudomásom szerint, ő is tud beszélni - és mintegy végszóra Yixingre sandított karba font kezekkel. Azok után, hogy milyen segítőkész volt, amikor beestem az órájára, meg kedves most, mikor megnézte a homlokom, nem hittem volna, hogy ilyen is tud lenni.
- Öhm… - ez életem legkellemetlenebb pillanata. Ezt sosem fogja semmi megugrani. Képtelenség lenne.
- Gyere, beszéljünk kettesben! - meglepődve billent a fejem Yixing felé, majd elcsodálkozva figyeltem, ahogy óvatosan megérinti Jongdae alkarját. Akkor… Mégis sikerrel jártam?