3. Fejezet
Yixing
Sosem voltam az a bulizós fajta. Mindig is távol
álltak tőlem ezek a vad dolgok. Mármint azért én is szórakoztam, de sosem
vittem túlzásba. Aztán már az emberek társaságát sem kerestem, így nem volt
nehéz nem járni ilyen helyekre. Most mégis… Nem is tudom mi ütött belém. Én
csak a zene miatt jöttem ide, nem azért, hogy mindenféle partikra járkáljak. De
azért el kell ismernem Minseoknak igaza volt, legalább el kéne néznem.
Abból adódóan, hogy nem éltem kicsapongó éltet nem
volt egy olyan ruhám sem, amire azt mondhattam volna, hogy megfelel egy ilyen
alkalomra. De minek is kiöltözni? Csak elnézek és jövök is vissza! Végül
úgy döntöttem nem is cserélek ruhát, abba mentem, miben jöttem. Egy egyszerű
fekete nadrág, egy fekete trikó és egy kék ing, semmi több. Minek is több? Nem
mintha el akarnék csábítani valakit...
A huszonegyedik század technológiájával élve egész
hamar megtaláltam a helyet és az első másodpercen meg is bántam, hogy elmentem.
Nem az én világom volt. Az alkohol szag volt mondhatni az oxigén a helyen és én
rögtön rosszul is lettem. Miért is jöttem el? Ja, persze… Illene
legalább egy barátot szereznem, főleg, hogy én nem mondhatom el magamról, hogy
lenne akár egy is. Bár… A szobatársammal csak kijövök majd. Az már egy. Szóval
talán mehetnék is...
- Yixing! De örülök, hogy eljöttél! - amint
meghallottam a nevem azonnal a hang irányába fordultam és meglepődve pislogtam
Minseokra. Talán ő lehetne az első!
- Igen. Ha már kedvesen - nem tudtam befejezni a
mondatot sem, mert megragadta a karom és a táncolok közé húzott. Döbbenten
meredtem az előttem állóra mikor nyakam köré kulcsolta kezeit.
- Segíts!
Jongdae
Amint birtokba vettük a szórakozóhelyet tudtam, hogy
ez egy nagyon jó kis este lesz. És nem csak azért, mert a végén nagy
valószínűleg Krisszel lépek le, hanem azért is, mert az új barátom - Kim
Minseok - valami hihetetlen édes volt részegen. Jót nevettem azon, ahogy össze-visszabeszélt.
Bár az okát nem értettem. Alig találkoztunk egy-két órája és már részeg is
volt. Miért? Én nem ilyeneket hallottam róla. Persze egy buliban voltunk, nem
muszáj neki karót nyeltnek lennie és fapofával néznie ki a fejéből.
- Hát én ilyennek még nem láttam Xiumint - röhögött
fel mögöttem Kris.
- Xiumin?
- Ez a fellépő neve. Most már inkább beceneve. Egyik barátja
adta neki - felvontam a szemöldököm a barátja szónál, ugyanis Kris elég érdekes
hangsúllyal ejtette ki. - Na, ne nézz így! Nehogy el hidd a szóbeszédet, hogy
tényleg egy angyal! A hangja! Az igen, elismerem. De szót se többet. Ahhoz,
amit csinálni akarok nincs szükség szavakra. Max a nyögéseidre.
- Azt hittem kibírod még egy darabig - vigyorogtam rá,
majd karon fogtam és a WC felé kezdetem húzni. Ez az este egyre jobb és jobb
lesz!
Yixing
Értetlenül pislogtam Minseokra. Mi a franc van?
Értenem kéne a szituációt vagy mi? És mi a jó istennek ölelget?
- Tudom, hogy ez így váratlanul jött, de kell a
segítséged.
- Először is értettem, de… Khm… Miért is? - kérdeztem
furcsán nézve rá és közben megpróbáltam leszedni magamról a karjait.
- Ne engedj többet inni! - Ha nem mondja sem
engedem, anyám, ez a pia szag!
- Jól van, gyere, menjünk ki a levegőre egy kicsit! -
a csuklójára kulcsoltam ujjaimat és gyengéden kihúztam a tömegből.
Kint én is fellélegezhettem végre a friss levegőn.
Észre se vettem, hogy mennyire fülledt bent az idő, de kiérve azonnal kirázott
a hideg. Pedig nem volt kint hűvös, még így éjjel sem. Kellemes huszonöt fok
körül lehetett, ami elég meglepő volt szeptember első hetében. Oldalra
pillantottam Minseokra és megkönnyebbültem, ahogy észrevettem, hogy fokozatosan
tér vissza a szín az arcába. Mégis minek ivott ennyit? Én nem vagyok valami
jó ivó, tudom is hol a határ nálam és annál többet sose iszok. Neki sem kéne.
- Hogy érzed magad? Jobb?
- Ühüm - bólintott, majd rám mosolygott. - Köszönöm!
Nem sok húsz éves van, aki ilyen gondoskodó.
- Huszonkettő vagyok - vigyorogtam rá, mire meglepődve
meredt rám.
- Tényleg? Azt hittem… Még a húszat is félve mondtam.
Már bocs, de nem tűnsz annyinak.
- Te sem harmadéves egyetemistának, úgyhogy kvittek
vagyunk.
Azt hiszem bizton állíthatom, hogy megvan az első
barátom.
Jongdae
Bár látatlanul sem kedveltem a szoba másik lakóját
azért nem akartam köcsög lenni, így halkan léptem be a szobába és még halkabban
szedtem össze magam, majd feküdtem le. Mától (vagy tegnaptól, ha úgy nézzük)
hivatalosan is szobatársak lettünk és még addig se jutottunk el, hogy köszönjük
a másiknak. Ez azért elég elkeserítő. És elég nagy véletlen. Hogy lehet, hogy még
nem futottunk össze egy tizedmásodpercre sem? Vagy lehet már találkoztunk,
például este, csak nem tudtuk ki is a másik? Mindegy, majd holnap.
Hát holnap sem úgy tűnik, ugyanis mire felkeltem ő már
nem volt sehol sem. Csak egy bevetett ágy mellette a cuccaival. Biztos még nem
volt ideje kipakolni. Talán segíthetnék neki délután mikö- Mi a faszom?
Elment az eszem? Meg egy fenét!
Kicsit sem sietve készülődtem, majd lecsoszogtam a
büfébe venni valami reggelit magamnak. Aztán - továbbra sem változtatva a tempómon
- elindultam a hármas előadó felé, hogy beüljek zenetörténetre. Már most tudom,
hogy kurva érdekveszítő lesz. Erre se fogok soha járni...
- Jongdae! - a hangos ordításra rögtön megtorpantam és
bevártam legjobb barátomat. Itt volt órán? Nem is láttam!
- Te voltál órán?
- Persze! Azért az első héten illik bejárni… Ha nem
jöttél volna olyan későn be, talán lett volna lehetőségünk egymás mellett ülni.
Vagy legalább láttál volna. Na, mindegy, nem erről akartam beszélni. Képzeld,
itt van a srác!
- Milyen srác?
- A reptéri!
Yixing
Talán fel kéne ébresztenem. Vagy nem? De lehet nincs
első órája. Még csak azt se tudom, hogy melyik szakra jár. Ha esetleg hagyomány
szakos és nincs órája, jól kibaszok vele. Áhh, mindegy, ő tudja…
Bár időm az akadt bőven, de azért siettem, mivel nem
nagyon tudtam mi hol van és még meg kell találnom a hármas előadót. Na, ezt nem
leltem meg olyan hamar, mint a tanulmányi osztályt. Eléggé el volt dugva, de
azért csak befutottam még jóval órakezdés előtt. Legalább egy viszonylag normális
helyre tudtam ülni. Ez a gondolatom körülbelül a tízedik percig maradt meg.
Mondhatnám, hogy üldözési mániám van tekintve, hogy
középiskolában valami hasonlóval küzdöttem, de esküszöm valaki annyira bámul
hátulról, hogy mindjárt kilyukad a koponyám. Éreztem, hogy lecsorog egy
izzadságcsepp a homlokom mentén, majd nagyon nyelve fordultam kissé hátra, de
nem tudtam hova nézzek. Kibaszott sokan voltam a teremben. Biztos
évfolyamszintű tantárgy a zenetöri. Érdekes, de engem nem köt le
különösképp. Gondolom ezért is tűnt fel, hogy valaki bámul.
- Valami gond van? - kérdezte halkan a mellettem ülő. Ennyire
nem nézhetek ki úgy, mint, aki mentem megőrül!
- Khm… Nem, nincs. Csak… Áhh! Semmi.
Hamar vége lett az órának, hiszen a tanár nem kezdett
bele az anyagba, csak elmondta, hogy miket veszünk a félév során, úgyhogy
gyorsan ki is siettem a teremből. Nyugi Yixing! Csak pánikolsz az emlékek
miatt. Senki sincs mögötted! Ezeket a mondatokat ismételgettem magamban, amíg
berohantam az egyik mosdóba, hogy elbújjak ott valamelyik fülkében.
Istenem, hát sosem szabadulok meg a múlttól? Miért
kell még itt is? Csak egy kis változásra vágyom, egy kis nyugalomra. Semmi
többre. Olyan nagy kérés ez?
Jongdae
- A reptéri? Ezt a kurva nagy véletlent! - tátott
szájjal néztem legjobb barátom vigyorgó arcára. Talán tényleg összejön neki.
Mintha csak a Sors akarta volna, hogy újra összefussanak! Ezt nem hiszem el!
- Hát hallod baszki, én se akartam elhinni, de ő az!
Ott ült előttem négy sorral. És nem bírtam levenni róla a szemem - vigyorgott
továbbra is. - Elsős, mint én, és itt van! Ó istenem! Mondanám, hogy most már
szívesen meghalok, de inkább nem. Meg kell ismernem!
Mosolyogva hallgattam Chanyeol áradozását a gyerekről.
Egyébként is sokat beszélt, mindig járt a szája, de ha valami számára
érdekesről beszélt mindig szófosása volt. És most sem volt másképp. Tényleg
érdekli a srác! Remélem nem esett bele már most ennyire. Még csak nem is
beszéltek vagy valami. Lehet nem is meleg.
- Te Chanyeol, figyelj, szart se tudsz róla. Kérlek,
de lövelld bele nagyon magad.
- Ohh, mit hallok? Kim Jongdae aggódik?
- Nevezd, aminek akarod. Csak vigyázz, nehogy csúnyán
koppanj egyet. A legjobb haverom vagy, természetes, hogy figyelek rád.
- Meghatsz Dae, de nem kell ilyennek lenned. Nem
vagyok hülye. Nem esek bele csak úgy senkibe. Egyszerűen csak… Nem hiszem el,
hogy tényleg itt van. Úgy érzem túl nagy véletlen és azt hiszem ezért
tulajdonítok neki több figyelmet, mint kellene. Nem leszek szerelmes, nyugi.
Chanyeol hiába bizonygatta akkor is aggódtam. Nevezzük
hatodik érzéknek, de… Valami nem stimmelt a sráccal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése